élet a házasság után

Megyek a repülőtéren, húzom magam után a bőröndöm. Előttem a lányom és az anyám. Ők is húzzák a bőröndjüket. Nézem a feliratokat, de nem értem őket, arab (vagy egyéb számomra értelmezhetetlen) nyelven íródtak. Félek, hogyan találom majd meg, amit keresek. Megyek. Egyszercsak már nem látom a lányomat és az anyámat. Nézem, merre lehetnek, de nem találom őket. Félek, hogyan fogok egyedül boldogulni. Megyek tovább. Lenézek, s már nem látom a bőröndömet sem, valahol elhagytam. Megyek tovább. Szabadon, könnyen. Arra gondolok, de jó, hogy a csizmám a lábamon van, nem raktam a bőröndbe. Kiérek a szabad ég alá. Egy farkas közelít felém. Félek. Válltáskámmal csapkodok felé, hogy távol tartsam magamtól. Nagy kutyák jönnek. A kutyáktól mindig is féltem, volt egy három éves koromban megálmodott rémálmom egy kutyával, azóta is kísért. Most is félek tőlük. Őket is a táskámmal próbálom elriasztani. Egyszercsak arra leszek figyelmes, hogy nyalogatják a kezem. Már nem félek.