HTML

Indavideó

élet a házasság után

Van-e élet a házasság után? Arra jutottam, hogy van. Nem is akármilyen! /Is there any life after marriage? I think, yes, there is. I can only suggest it to every woman.

Friss topikok

Számláló


View My Stats

Életem, kapcsolataim, gondolataim/My life, relationships, thoughts

2011.08.08. 00:06 mulanmocso

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje + Thelma és Louise

Címkék: a és erőszak nők atwood meséje nemi margaret louise thelma szolgálólány elnyomása

Kicsit nehezen megy mostanában az írás. Talán túl sok minden történik velem, nincs időm megállni közben egy kicsit, átgondolni, megemészteni, feldolgozni. Vagy csak megosztani nincs kedvem?

Ma végül mégsem volt annyi munkám, mint amire fel voltam készülve, ezért nagy örömmel dőltem végig kényelmes bőrkanapémon, hogy olyasmit teszek, amit régóta nélkülözök: regényt fogok olvasni egész délután. Nem is akármilyet, feministát: Margaret Atwood A szolgálólány meséjét akartam már régóta újraolvasni, ebbe kezdtem hát bele. Az olvasás jelen van az életemben, de leginkább szakirodalomra szakítok időt, ritka luxus a regény. Ezért aztán, ha sort tudok keríteni rá, alaposan megválogatom, mit veszek a kezembe.

Margaret Atwood ebben a könyvében egy eléggé elborzasztó jövőt mutat be, amely egyébként teljesen logikus folytatása/következménye annak, ami most van. Az ábrázolt diktatúrában a nőket minden maradék hatalmuktól megfosztják. Nem vállalhatnak fizetett munkát, nem rendelkezhetnek tulajdonnal sem. Ha szerencsések, és van férjük, akkor férjükre száll a vagyonuk, ha egyedülállók, szimplán nincstelenekké válnak. Később elkülönítik őket férjeiktől, gyerekeiket elszakítják tőlük, soha többé nem hallhatnak egymásról. Ha képesek még a megtermékenyülésre (atomháborúk után zajlik a történet), beköltöztetik őket olyan uralkodó osztályhoz tartozó családokba, ahol a feleség nem képes szülni. (Jellemző az is, hogy ha egy házaspárnak nincs gyereke, az csak a feleség hibája lehet, erről törvény rendelkezik. Bűntényt valósít meg az, aki a férfit vádolja nemzőképtelenséggel.) Szóval, a szerencsés nő rendes házban lakhat, kap megfelelő élelmet, vigyáznak rá, ahogy egy értékes Petri-csészére vigyáznának, mert mint ahogy Schmitt Pál is megmondta, a nők teste biológiai vagyon (lehet, hogy ő is olvasta a könyvet?). Hát így is bánnak vele: semmi értelmes elfoglaltság, beszélgetés, bármi, viszont sok lenézés, gyűlölet, rengeteg unalom, várakozás, néhány hetente nemi erőszak, amit nem nevezhet annak, mert hisz "vállalta" a szerepet. Igaz ugyan, hogy ha nem vállalta volna, akkor nem-nővé minősítették volna át, s ily módon a társadalom söpredékévé vált volna, de a vállalás az vállalás. Ellenállás persze itt is van, a mélyben. Szóval így. Zseniális a könyv, mindenkinek ajánlom. Sokat tanulhatunk arról, hogyan, milyen eszközökkel tudják emberségüket megőrizni, a reményt ébren tartani a nők ilyen elképesztő körülmények között, milyen nagy élmény az egyívásúakra találás, mekkora erőt ad a barátság. S gyönyörűen van megírva.

Tegnap megnéztem a Thelma és Louise-t is újra. Ezek az ismétlések, a nagy élmények újraélésének napjai számomra, úgy látszik. Imádom ezt a filmet, egészen egyedülálló. Nők barátságáról nem készült hasonló, szerintem. S nagyon érzékenyen, női szempontból ábrázolja a nagyon is uralkodó szexizmust: végre láthatóvá válik, mit kell elviselnie egy átlagos nőnek, csak azért, mert nő. Kezdve a bántalmazó férjtől, folytatva az együtt táncolást szexre felhívásként értelmező erőszaktevővel, majd a kamionsofőrrel, aki nem tud elhajtani nők mellett anélkül, hogy ne zaklassa őket szexuálisan. S az egész filmen átívelő vezérfonal: azért kell menekülniük, azért lesznek üldözöttek, mert ők is, mi (nézők) is jól tudjuk, hogy nem mehetnek a rendőrségre, senki sem fogja elhinni, hogy erőszak történt, mivel sokan látták, hogy egyikük összebújva táncolt a későbbi támadóval. S ha egy nő á-t mond, mondjon b-t is, ez a világ rendje. A nő felelős azért, mert a férfi kanos lesz, és már nem elég neki, hogy összebújva táncolnak. És bár a filmben csak Thelmát akarják megerőszakolni, kiderül, hogy Louise-zal is megtörtént ez korábban Texasban. Így válik általánossá a tapasztalat: az erőszak a női lét velejárója. Legalábbis egyelőre. Hol jobban, hol kevésbé. Nálunk jobban, még ma is, az USÁ-ban talán már nem annyira, mint a film készítésének idején. Legalábbis remélem.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mulanmocso.blog.hu/api/trackback/id/tr373132831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása