Beajánlottak egy munkára. Találkoztunk hárman: a beajánlóm, egy férfi, a megrendelő képviseletében egy szintén férfi, na és én. A megrendelő és a beajánlóm már régóta ismerik egymást, láthatóan jó viszonyban vannak. Fecsegnek. Erről és arról, no meg a politikai helyzetről is. A megrendelő arról is szót ejt, hogy ismeri ezt és azt. Fontos ember. Nagyon tájékozott és okos is. A külföldiek nyomába sem érhetnek, megtapasztalta. Hogy mégsincsenek külföldi megbízásai azt a külföldi cégek előítéleteivel magyarázza. 

Tőlem nem kérdez szinte semmit. De egyszercsak kiderül, hogy azért még akar futni egy kört, mielőtt engem választana a munkára. Ez számomra új információ, én biztosra mentem, mert arról volt szó. Ennek fényében még furább, hogy nem akar rólam, a munkámról, a munkamódszeremről megtudni semmit. Vajon milyen alapon dönt majd köztem és a többi jelentkező között? (Ha a szoknyák alapján, akkor biztos én nyerek, mert gyönyörű bordó alapon virágos darabot vettem fel.)

Utólag esett le: ha a szakmámra került volna a szó, én kerültem volna fölénybe, amit nyilvánvalóan nem tudott volna feldolgozni. Lehet, félt, hogy nem érti majd meg, amit mondok, ezért inkább elkerülte a potenciálisan veszélyes témákat. Vagy csak a szokásos helyzet volt megint: a férfiak beszélnek, a nőnek nem osztanak lapot, még akkor sem, ha ezzel saját maguknak ártanak, a jó döntéshez nélkülözhetlen információtól fosztják meg magukat.