Tegnap megint elkezdtem a sorozatot nézni. Teljesen belefeledkeztem, alig tudtam elszakadni tőle. Ritkán érzem azt, hogy folyamatos az ellágyulás, a mindjárt sírok állapot, és közben halálra röhögöm magam. A Jóbarátok nekem ezt tudja. (Ugyanilyen Susanna Kubelka Ofélia úszni tanul című könyve, de erről majd később.) Ráadásul az utóbbi kb. egy évben együttélési mintaként is nézem: én is így szeretnék élni, ilyen közelségben a barátaimmal, azokkal, akiket szeretek, akik fontosak nekem. Külön szobában, de egy lakásban, vagy a szomszédban. Hogy csinálom a dolgom a szobámban, s ha elegem van a dolgomból, bekopogok a barátomhoz, s megkérdezem, van-e kedve beszélgetni velem, s ha van, akkor nosza, ha nem, akkor átmegyek a szomszédban lakó másik barátomhoz, s őt invitálom. Hogy ülök a nappaliban, nézek egy filmet, és közben elmegy mellettem a barátom, megy a konyhába valamit enni, én meg nézem a filmet, és arra gondolok, hogy igen, ez a boldogság. Hogy a pasik, akiket az évek során felhívok az otthonunkba, először mindig gyanakodnak, nem értik, hogy van az, hogy én együtt élek egy másik férfival, aki nem a pasim, de aztán látják a szemükkel, hogy tényleg együtt élek a barátommal, és időnként ott töltenek egy-egy éjszakát, néha meg én megyek hozzájuk aludni, aztán mindig örülök, ha újra otthon vagyok, és minden fontosat megbeszélek a barátommal, aki érti, amit mondok, és én is értem, amit ő mond. S a közelben laknak még barátaink, és biciklivel közlekedünk, gyakran ugrunk be egymáshoz, csak megnézni, ki hogy van, nincs-e szükségben vagy akkora örömben, amit egyedül nem lehet feldolgozni, és persze időnként adódnak problémák, de az a legfőbb szabály, hogy mindig mindent meg kell beszélni, és mi ezt tesszük, és persze így is vannak nehéz napok, de tudjuk, hogy egymás jóakarói vagyunk, s ha innen nézünk mindent, akkor tényleg lehet boldogulni. És sokat mozgunk együtt, reggelente önismereti tornázunk üvöltözve, ahogy kell, járunk úszni is, mert mindketten szeretjük, néha mások is csatlakoznak hozzánk. Nagyon aktívak vagyunk, teljes életet élünk. Nem vagyunk magányosak.

(Angolul sokkal jobb, de nehezebben érthető :))