Néhány hónapja a szaunában megismerkedtem Lacival, nevezzük így. Gyönyörű hosszú lába volt, széles válla, kemény hasa. Pedig 53 éves volt. Kezdetben csak beszélgettünk, s észrevehetően kerestük egymás társaságát. Mind a ketten elkezdtünk gyakrabban járni az uszodába, igyekeztünk minél több alkalmat találni a találkozásra. Én 21 évig éltem a volt férjemmel, házasságom alatt nem volt mással kapcsolatom, a végén már vele sem, úgyhogy több mint egy éve nem voltam férfivel. Nézegettem Lacit a szaunában, s próbáltam elképzelni, milyen lehet vele. Nem nagyon sikerült, elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki más (úgy értem, nem a volt férjem) hozzám érjen. Hetekig tartott ezért kapcsolatunknak ez a fázisa. Beszélgettünk, nézegettem, s hol jobban, hol kevésbé tudtam elképzelni a folytatást. Egyik alkalommal egy masszázságyról magyarázott, s hogy szavait illusztrálja, kezével megérintette a gerincemet. Felsikoltottam, s elugrottam. Nagyon megijedt, és bocsánatot kért. Pedig nem kellett volna. Az az érintés ... Attól a pillanattól fogva csak arra tudtam gondolni. Felgyorsítottam az eseményeket, és ő vette a lapot. Együtt gyorsultunk, hol én, hol ő lépett tovább, mígnem a lakásomban folytattuk az uszodai találkozásokat. Nagyon lassan, türelmesen haladt, szelidített. Első alkalommal szó szerint halálra voltam válva. Mozdulni sem tudtam. Ő órákig csak beszélt, nem is emlékszem arra, miket mondott, én csak hallgattam és szorongtam, majd megfogta a kezem, magához húzott, s megállás nélkül simogatott. A kezemet. Ezt csinálta órákig, majd elment. Legközelebb megint ezzel nyitott, majd a karomat is simogatni kezdte. Órákig, fáradhatatlanul, majd elment. Harmadszorra már csókolóztunk is, s ekkor már nem bírtam tovább. Őrületesen jó volt! Többszörös orgazmusom volt, ami hihetetlen volt számomra, soha korábban. Néhány hétig nagyon gyakran találkoztunk. Kezdtem beleszeretni. Igazi férfi volt, ahogy én szeretem: meleg, gondoskodó, magabiztos, aki tudja, mit akar, vállalkozószellemű az üzleti életben is, erős. Egy pillanatig sem próbált meg lenyomni, erre egyszerűen nem volt szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Szó nélkül elfogadta, hogy vega vagyok, s hogy egészségesen élek, ő is figyelt az étkezésére. Azt gondoltam, ez maga a csoda. Mondjuk, nem volt szellemi partnerem, de nem is arra volt szükségem.
Aztán egy nap ültünk a szaunában, sok férfi között, ahogy ez lenni szokott, s szó szót követett. Laci is bekapcsolódott, arról kezdett beszélni, hogy a kínaiak - szerinte - tönkretették a magyar textilipart, és hogy tele van velük az ország. Valaki valahogyan megkérdezte, hova költöztetné őket. Hogy honnan jött ez a kérdés, már nem tudom felidézni, egyébként is általában számomra követhetetlen módon ért a beszélgetés mindig az idegengyűlölethez, romák szidásához hihetetlen leleményességgel bárhonnan. Ez egy biztos pont volt, közösségteremtő erő: mi, akik utáljuk a cigányokat, idegeneket, és ők, a cigányok, meg idegenek. Szóval elhangzott a kérdés, és Laci azt mondta: a Duna partra. Felkaptam a fejem, emlékszem, átfutott rajtam, hogy biztos nem úgy érti. De ő úgy folytatta: sokáig nem tudtam, miért vannak azok a cipők a rakparton, azt hittem, hogy igazi cipők, mert csak messziről láttam őket, aztán valaki mondta, hogy nem. A holocaust emlékműről beszélt, a Dunába lőtt zsidókat jelképező cipőkről. Ekkor már hangtalanul zokogtam. A szerelmem épp arról viccelődött, hogyan kéne a Dunába lőni a kínaikat is. Otthon felelősségre vontam. Azzal védekezett, hogy a szaunában uralkodó rasszista elvárásnak próbált megfelelni. Azt mondta, mindenkinek tetszett, amit mondott, csak nekem nem. Nem akartam többet látni, elküldtem. Egyszer még újrakezdtük, nagyon finoman, aranyosan visszakéredzkedett, de már a szex sem volt az igazi valahogy a történtek után.
