Újra itt vagyok. Hónapok óta nem írtam, mióta annyira sok volt a munkám. De ennek mától vége van, legközelebb majd jövő tavasszal. Iszonyatosan jó érzés! Az volt a legnagyobb baj, hogy a gondolataimat is teljesen leuralta, behatárolta a könyvvizsgálat, így nem is volt ihletem, témám. No meg az is oka volt az eltűnésemnek, hogy közben levelezésbe bonyolódtam egy norvég férfival, így azt a keveset, ami mégis eszembe jutott, és nem volt köze a munkámhoz, volt kivel megosztanom. Nagyon szeretek írni, magamnak is (akár így, nyilvánosan), de mégis úgy a legjobb, ha van visszajelzés, reakció, ami további írásra inspirál.
Mostanában rengeteg zenét hallgatok. Régen csak csendben tudtam dolgozni, de az utóbbi hónapokban már egy-két óra után elviselhetetlen hiányérzetem támad a csendben. Nem a csenddel van bajom, egyszerűen hiányzik a jó zene. Most is hallgatom a last.fm-en a saját kedvenceimből összeállított zenefolyamot. Folyamatos az ellágyulás.
Levelezőpartnerem gyönyörűen ír angolul, néha egészen költői. Figyelmes nagyon, mindenre reagál, ha felvetek valamit, utánanéz, hihetetlenül jó partner. Néhány hét alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz. Egy baja van: van egy élettársa, s együtt nevelik két tíz év körüli lányukat. És persze tulajdonképpen jól megvan vele, csak egy kis izgalomra vágyik egy új, ismeretlen és távoli nővel. Ez vagyok én. Hát, képes vagyok megfelelni az elvárásainak, izgalmas vagyok és távoli főleg. Az életem olyan gazdag (még ezekben a hónapokban is, amikor halálra dolgoztam magam), hogy teljesen elájult tőle, s rögtön eszébe is jutott, hogy ajaj, ő nem tud ennyi érdekességről beszámolni, ebből baj lesz, nem lesz egyenlő a kapcsolatunk, mert az ő élete annyira egyhangú és unalmas. Tényleg skandináv! Azért ott másképp működnek a dolgok, gondolkodnak a férfiak. Gyönyörű zenéket ajánlott nekem, én is neki. Általa ismertem meg Emy the Greatet és Susanne Sundfordot. Én pedig Ane Brunt ajánlottam neki. Kedvencem a To Let Myself Go című dal, dallam és szöveg is gyönyörű. elolvadok tőle vég nélkül.
A fiam időközben elköltözött tőlem, Budán bérel lakást barátaival, akikkel közösen írják a könyvét. Megvalósítja az álmomat: olyanokkal él, akikkel együtt is dolgozik egy számára fontos ügyön. Drukkolok neki nagyon. Én is ezt szeretném, és fogom is csinálni. A barátomat, akivel össze fogok költözni, kb. 2 hete megverte egy férfi a Teréz körúton, amikor megpróbált megvédeni egy nőt attól, hogy akarata ellenére fogdossák. A barátom udvariasan megkérte a férfit, hogy hagyja abba, amit csinál, erre az eltörte az állkapcsát. Meg kellett operálni, most hat hétig nem rághat egyáltalán, mindent tökéletesen pépesíteni kell. Közös barátunk családja befogadta a lábadozás idejére, így legalább nem magányos, élvezi is nagyon a jó társaságot. (Minden rosszban van valami jó, tényleg?) A lányom épp Franciaországban bulizik a barátnőjével, aki fél évet kinn tanul. Rómába is elmennek. Nagyon jól érzi magát, jó hangulatú, vidám kis szösszeneteket ír. Együtt jönnek majd haza. Első útja volt teljesen egyedül (amikor kifelé repült). Szóval az élet zajlott körülöttem, s bennem is.
