Első együttlétünk után megkérdezted, hogy védekeztem-e, s mivel válaszom „nem” volt, felkészülten adtál nekem esemény utáni tablettát. És elmesélted, hogy volt korábban egy nagyon fiatal barátnőd, aki – mivel nem védekeztetek – terhes lett tőled (te 30 év körüli voltál, a barátnőd 16 éves). Abortusza lett, s ezt nem bírta ki a kapcsolatotok. Azóta tartasz magadnál esemény utáni tablettát, minden eshetőségre készen. Akkoriban azt gondoltam, hogy „hm, ez már igen!”. Micsoda felelősségtudat! Most viszont egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet az, hogy nem óvszert tartottál magadnál biztos ami biztos alapon, hanem olyan gyógyszert, ami partnered egészségét komolyan veszélyezteti, konkrétan megindítja a tejelválasztást, rémálmokat okoz, és csökkenti a libidót.

 

Mindenesetre ezek után inkább elmentem nőgyógyászhoz, és írattam fel magamnak normál fogamzásgátlót, ami egyébként szintén rémálmokat és ki tudja még mit okoz, és csökkenti a libidót. Kezdetben nagyon kívántál, minden nap szeretkeztünk. Összeköltözésünk legelején, körülbelül egy hétig egy ágyban aludtunk összebújva, egy takaró alatt. Nagyon rosszul esett, amikor kiköltöztél az ágyamból, mert velem együtt nem tudtál nyugodtan aludni. Persze megértettem. Komolyan. De alig telt el egy-két hónap, s hirtelen azt vettem észre, hogy már csak hetente egyszer szeretkezünk. Majd nagyjából egy év után beálltunk a havi egy alkalomra. Többször jeleztem neked, hogy nekem ez így nem jó, de nem reagáltál rá. Mondtad, hogy én is kezdeményezhetek, de én nem akartam rád erőszakolni az én ritmusomat. Végül is tudom, hogy a szex is az agyban dől el, tehát ha komolyan vennéd, hogy nekem több szexre van szükségem, akkor egy kis fantáziálással tudnád az alkalmakat sűríteni. De nyilván nem akarod.

 

A lányunk megszületése után abbahagytam a fogamzásgátló szedését, és spirált rakattam fel. Akkoriban a spirálok még nagyon kezdetlegesek voltak, sok gondot okoztak. Az első években folyamatosan fájt tőle a hasam, és a menstruációm kétszer olyan hosszú ideig tartott, mint korábban, és kétszer annyi vérzést okozott. Amikor az orvosom felhelyezte a készüléket, mindig elájultam, annyira fájt. S ha arra gondoltam, hogy mindez a szenvedés azért a havi egy szeretkezésért… hát megütött a guta. De óvszerről szó sem lehetett, mert az olyan kellemetlen. Így esett meg, hogy a védekezés kizárólag az én dolgom volt. Azóta tudom, hogy elvben létezik fogamzásgátló a férfiaknak is, de azért nem gyártják, mert (képzeld!) libidócsökkenést okoz. S férfiakkal ezt nem akarják megtenni, hiszen a szex élvezet.

 

Negyven éves koromban – amikor a törvény lehetővé tette – sterilizáltattam magam, hogy egy életre megszabaduljak a fogamzásgátlás kényszerétől. Be kellett feküdnöm a kórházba, s mély altatásban lézerrel több helyen elvágták a petevezetékeimet. Az altatástól egész nap hánytam, majdnem kiszáradtam. Egy hétig fájt a műtét után a hasam. Az fel sem merült, hogy esetleg te végeztess el egy hasonló célú műtétet magadon, pedig az orvosilag jóval egyszerűbb, kockázatmentesebb lett volna. Nyilván te is tudtad nagyon mélyen, hogy a fogamzásgátlás az én dolgom.

 

Nagyon igazságtalan, hogy te mindig dönthettél valahogy (pl. nem akarsz kotont használni, nem akarod magad sterilizáltatni), míg nekem már nem maradt választási lehetőségem, legfeljebb két rossz közül választhattam a nekem jobban tetszőt.